Boxi atya karácsonyi írása 2020
- Részletek
- Módosítás: 2020. december 23. szerda, 09:43
- Írta: Boxi atya
- Találatok: 19774
DE COLORES!
Drága Jó Cursillós Testvéreim!
Advent III. vasárnapját, az Egyház Örvendező vasárnapként ünnepli. Hiszen tudatában vagyunk annak, hogy Isten már véghezvitte az ember megváltásának művét azzal, hogy Gazdánk, Jézus Krisztus, emberként, gyermekként megjelent közöttünk.
Vajon ott van-e a lelkünkben, ennek a csodálatos Isteni Terv megvalósulása fölött érzett örömünk? Attól függ ez elsősorban, hogy mit tartunk lényegesnek és fontosnak, a karácsonyi titok megünneplésében. A jelenlegi Korona-vírus által hozott, mindennapi életünket átalakító hatása, átrendezte ünnepi előkészületünk formáit, sőt az ünneplés megszokott lehetőségeit is.
A karácsony előtti bevásárlás szokása nem szorult annyira háttérbe – sajnos, - mint a közösségi életünk megszokott formái. Valahogy, érdekes módon, a félelem lett úrrá a keresztény emberek ünnepi előkészületein is. Ha tagadjuk, ha nem, be kell látnunk, hogy túlságosan engedtünk a járványtól félve abból, hogy erőforrásainkat fel tudjuk használni. Bevallom, hogy a saját életemben is fontos bizonytalansági tényezőként lépett fel, hogy egyházközségeimben is, de főleg a cursillós közösségünk életében is, elvesztettük a közös együttlétek lelki erőt adó találkozásait. Próbáltunk ugyan különböző eszközök használatával pótolni valamit ezekből, de – valljuk be – ezek meg sem közelítik a személyes összejövetelek lelki, gazdagító erejét. Nagyon sok imádságban töltött óra után sikerült a saját lelkemben megtalálni azt, hogy ne vegye el a lelkesedésemet, a Gazdámmal való élő kapcsolat tovább-építésében a jelenlegi helyzet.
Sokszor elmélkedtem át, a Megtestesülés Újszövetségi Szentírásban olvasható üzenetét. És megint csak a Boldogságos Szűz Mária és Szent József példája szikrázott fel előttem, mint követendő példa. Mi sírunk, hogy nem volt, és még most sincs igazán lehetőségünk az ún. ünnepi készületre. Szűz Mária és Szent József vajon hogyan képzelte el, Jézus születésének óráját? Nyugodt felkészülés, előre örvendezés, egymás támogatása lehetett volna az emberi garancia, hogy minden zökkenőmentesen történjen meg. De aztán BEÜTÖTT A „VIRUS”!!! Nekik is ott kellett megélniük, hogy mennyire nem az emberen, hanem az Istenen múlik az Ő tervének megvalósulása. Ez – természetesen – Isten kiválasztottjainak életében – rengeteg megpróbáltatásba, áldozatba került. Zarándoklat Betlehembe; méltatlan szállás; az emberi közösségből való kitaszítottság a legfontosabb éjszakán. Azzal a tudattal, hogy a körülöttük lévő világból senki nem lesz része a Megváltó születése örömének. Mi is ebben a lelki állapotban vagyunk? Hiszen még az is bizonytalan, hogy karácsony éjszakáján összegyűlhetünk-e a gyermek Jézus jászola körül!!!
Hogyan lehetséges ez? – kérdezte Mária az angyaltól. Hogyan fogom ezt megoldani? – kérdezhette volna Szent József, mikor megtudta, hogy Mária áldott állapotban van? Igen, a világ távol maradt, az emberi történelem legfontosabb pillanatától. De mindkettőjük számára világos lett, hogy „Istennek semmi sem lehetetlen!” A legnagyobb nehézségek, az emberi kilátástalanság napjaiban, óráiban, Isten mégis örömmel és hálával töltötte meg a szívüket. Mi mennyire vagyunk készek ebben az esztendőben, hogy Jézus megszülessen újra AZ ÉN SZIVEMBEN, A TIÉDBEN. Most a cursillós, és általában keresztény közösség megerősítő létszámú ereje nem áll rendelkezésünkre. „De Istennek semmi sem lehetetlen!” Ha le tudjuk venni lelki szemünket az ünnepben, a világ fényeiről, a körülmények lelket fojtogató külsőségeiről, akkor Isten nekünk is elküldi az Ő angyalait, hogy a Dicsőség mégis felhangozzon a karácsonyi éjszakában. Betölti a lelkünket, ahogy Mária és József lelkét is betöltötte, már a pásztorok megérkezése előtt.
„Fel, nagy örömre, ma született…” ezt fogjuk imádkozni és énekelni a Szent Estén és a karácsony ünneplésében. Most derül ki, valamennyiünk számára, hogy valóban Krisztus közénk érkezését várjuk-e és tapasztaljuk meg ebben az esztendőben. Együtt nem lehetünk – legalábbis tömegesen – és mégis egyszerre együtt élhetjük meg, hogy Krisztus ne csak Betlehemben szülessen meg, hanem minden keresztény ember, minden keresztény család, mint közösség szívében. A cursillós közösségében is. Én az ünnepi időszak készületében, és az ünnepnapokban is, minden Szentmisében ezt fogom kérni Szentséges Gazdámtól, minden cursillós testvérem számára. És ezt kérem tőletek is. Szánjunk figyelmet, időt Jézus érkezésének átélésére.
„Bár nem látom gyermekarcod szent vonásait. Hiszem mégis rendületlen, hogy már Te vagy itt. És mosolygón felfogod, könnyemet, amit hozok. Ajándékul jászolodnak trónusához én!”