A BOLDOGSÁG 72 ÓRÁJA
- Részletek
- Módosítás: 2013. május 02. csütörtök, 19:14
- Írta: Katona Csaba
- Találatok: 5064
Számomra ezt jelentette az a három nap melyet Máriabesnyőn töltöttem a Cursillon 2013. március elején. Pedig, minden előzetes izgalom és várakozás nélkül csöppentem bele a mindennapok nyüzsgő rohanó életmódjából. Annyit tudtam róla, hogy egy mély lelki élmény melyben barátainknak és már feleségemnek is volt része.
Az első estén, ott abban a közösségben, és abban a kápolnában, mélyen megérintett a Jó Isten. Életemben először könnyeztem a keresztút végzése közben, annyira átéreztem Jézus fájdalmát melyet értünk szenvedett. Egész hajnalig forgolódtam ágyamban elmélkedve, későbbi éjszakákon beszélgetve is társaimmal, míg végül is néhány órát tudtam aludni ébresztőig. A pénteki napon közelebbről megismerhettem néhány társamat, akikkel mély baráti viszony alakult ki közöttünk. Amikor egyik társunk felhívta figyelmünket hogy a 21-es ének következik, akkor azt gondoltam, hogy te győztél mivel neked 21-ed van. Közben rájöttem hogy Jézus az Úr, hogy igazából Jézus győzött, hiszen nekem nemhogy 21-em, hanem csak egy tök alsó van a kezemben, mivel hogy egy tökfilkó voltam eddig, hogy ennyire elhanyagoltam az Istent, pedig ő még így is szeret engem. Sosem felejtem el azt a csodálatos érzést, amikor társaimmal együtt megéreztem a Szentlélek jelenlétét. Köszönöm neked Istenem, hogy átélhettem mindezt és ezáltal közelebb kerültem hozzád. Többször énekeltük a De Colores című éneket mely azóta is a kedvencem. Az egyik kollegám mondása jut eszembe, aki ha valaki megköszönt neki valamit azt válaszolta, hogy szívesen még éjjel kettőkor is, csak fel ne ébressz! Nos én megtapasztaltam a baráti, közösségi szeretetet, és ezek után azt merem mondani a társaimnak, hogy akár éjjel kettőkor is felébreszthettek, csak a De Colorest énekeljük, és a közösségben máris velünk van a Jó Isten.
Közben elérkezett a vasárnap délután, a búcsúzás pillanata. Fárasztó de békés, örömteli, szeretetteljes volt ez a 72 óra, s igazából már nagyon vágytam haza a családomhoz, feleségem és két gyermekem közé, de nagyon sajnáltam is, hogy véget ért az a mérhetetlen SZERETET amit itt kaptam a Máriabesnyői Cursillon. Hálásan köszönöm mindezt a Jó Istennek és a részt vevő Boxi Atyának, Robi Atyának, és a segítőknek, hogy mindannyiunk számára ilyen emlékezetessé tették ezt a 3 napot.
Egy hónappal később újból találkoztunk az Ultreyán amit már kellő örömmel vártam. Nagyon jó volt ismét közöttük lenni, meghallgatni az azóta eltelt élményeket, és látni, hogy mindannyian közelebb kerültek Jézushoz.
Befejezésül kívánom minden Cursillos és leendő Cursillos társamnak, hogy találja meg békéjét a megváltó Jézus Krisztusban.
2013. április 30.