Családi nap Kiskunlacházán
- Részletek
- Módosítás: 2014. július 01. kedd, 07:07
- Írta: dr. Szijártó Józsefné
- Találatok: 4219
"De colores, színes pompás a fény és az öröm, mert nem tűr meg árnyat"- énekeljük a Cursilló indulójában. Valóban ilyen színes, pompás volt a Pünkösd hétfő Kiskunlacházán a Szent László templom kertjében.
A hagyományos családi napra gyűltünk össze megszámlálhatatlanul sokan. Az itt lévő, vidám, boldog családok, sugárzó arcú, lelkes gyerekek, és nem is a számok voltak a fontosak.
Fazekas Gábor és családjának valamennyi tagja volt a szervező. A jól előkészített programokról már az érkezéskor tájékozódhattunk a kifüggesztett plakáton.
Regisztrációval és a különböző versenyekre történő jelentkezéssel kezdődött a nap. Itt sorakoztak az érkezők a finomabbnál finomabb süteményekkel. Nemcsak finom , hanem szépen díszített, cukrászoknak is becsületére váló "sütiköltemények" születtek az anyukák és lányaik szorgoskodása eredményeképpen.
Hangversennyel kezdődött a közös program, amelyet egy művészházaspár és a gyerekek közreműködésével, no meg síppal-dobbal adtak elő. (Nádi hegedű nem volt, talán jövőre az is lesz.)
Koncert után szülők és gyermekek versenyeztek egymással. Az anyák-lányok kidobója és az apák-fiúk focija a tűző napon nem kis feladatnak bizonyult. A mérkőzések után igencsak jól jött a hűvösben a rögtönzött büfé, ahol a résztvevők által sütött sütikkel és házi szörpökkel meg egyéb üdítőkkel enyhíthetett mindenki a fáradtságán, és olthatta a szomját.
Lökd ide a sört! A melegben, mert hogy tényleg nagyon égetett a nap, valószínű sokaknak jól esett volna egy hideg sör, de most nem erről volt szó. Homokkal megtöltött sörös dobozt kellett minél messzebbre hajítani az apáknak és a fiaiknak. Néhányan jó mérgesen hajíthatták el a dobozokat, miután megtudták, hogy sörről szó sincs. Szép eredmények születteki.
Az anyák-lányok közti versengés pedig sodrófa hajítással folytatódott. Jobbnál jobb poénok hangzottak el, hogy kinek miért sikerült olyan messzire dobni a sodrófát, és vajon kit képzelt oda maga elé, ami a jó teljesítményre motiválta.
Családi akadályversenyen bizonyíthatták ügyességüket aprók és nagyok. Lelkesen próbálta ki magát valóban a család minden tagja, legyen az pecázás, célba dobás különböző eszközökkel, vagy egyéb ügyességi játék. Persze a nem mindig eredményes próbálkozások sem keserítettek el senkit, és bár "szigorú" pontozással mérték mindenki teljesítményét, a vidámság, nevetés és a jó hangulat jellemezte ezt a versenyt is.
Egész délután volt lehetőség még egyéb érdekességekre is: Pl.: közlekedési kiállítás - megcsodálhattuk veterán motor számba menő Danuviát és Pannóniát-, vagy kipróbálhattuk (volna) az egykerekű biciklit, amit az ügyesebbek meg is tettek. Társasjátékok, kártya, asztalitenisz, lengőteke, amőba parti, asztali csocsó, arcfestés, gyurmázás, aszfaltrajz, homokozó, hinta,... stb. A legkisebb résztvevőtől, aki fél éves volt a 80 évesig mindenki megtalálhatta a kikapcsolódás legmegfelelőbb módját. Közben pedig beszélgetés a Meghallgat-lak-ban és mindenütt, sütizés, vidámság.
Késő délután került sor a sütemények zsűrizésére, a versenyek kiértékelésére és a díjkiosztásra. Hatalmas szíve volt a zsűrinek, mert szinte mindenkit sikerült megjutalmazni, meglátni mindenkiben azt amiben ügyes, tehetséges. A legnagyobb jutalom azonban az volt, hogy ott lehettünk, együtt lehettünk, vidáman, felszabadultan, gondokat magunk mögött hagyva tölthettük el ezt a szép napot.
Befejezésképpen még egy táncot is megtanultunk és egy nagy táncolással ért véget a Pükösdi Családi Nap.
Köszönet érte Gábornak, feleségének és a gyermekeiknek akik ezt az egész rendezvényt megszervezték és levezényelték, és köszönet a Fő Szervezőnek, Istennek, hogy e szép nap ajándékaival, lélekben felfrissülve, boldogan térhettünk haza otthonainkba.
DeColores!
dr. Szijártó Józsefné