Kedves Barátaim!

Kérlek, engedjétek meg, hogy írjak néhány sort egy jó kis cursillós társaságról.  

Pénteken tartotta a 19. férfi cursillo Szent Márton asztala az ötödik „Szent Márton asztal” találkozóját, mely Heininger (Irsai) Olivért a Pannonhalmi Tricollis közvetítésével összehozta a Fekete Leánykával, megalkotván a Szent Márton sort. Ezen nagy esemény apropóján gondoltam, közzéteszek néhány emléket a Szent Márton asztal 4. örök napjáról. 

Szent Márton asztal tagjai 2016 februárjában végeztek, és kb. félévente összejönnek egy baráti találkozóra, mindig valamelyik asztaltársnál, általában péntek 18 órai kezdéssel. Az első találkozó Heininger Feriéknél volt Nagymaroson kora nyári időszakban. Szentmisével indítottunk, majd rövid séta a Duna parton a csodálatos gesztenye-fasor alatt. Aztán Feriéknél vacsora, az elengedhetetlen, de szolid borkóstolás, beszélgetés, „hogyvagy?” kör , és egyből éjfél lett, és indult az utolsó vonat.

Aztán Pecze Dani jött. Gödöllőn gyönyörű téli estén találkoztunk, mély beszélgetésekkel telt az este. Egy, öt fős férfi csapat, egész este egymás életéről, vallásosságukról, és Jézusról beszélget, és nem is  akar másról. Csodálatos dolog ez számomra. Valami más.

Később Fóton Jász Andriséknál találkoztunk. A Szentmmise után Szafrenszki Miki cursillós társunk rögtönzött idegenvezetést tartott a Templom pincéjében lévő Károlyi kriptákról, a templomot építtető Károlyi család, és a templom történetéről. Aztán Andris megmutatta az új házat, és kezdődött a szokásos program szintén éjszakába nyúlóan.

Tavaly decemberben Romvári Feriéknél találkoztunk Alsónémedin, ahol a péntek esti szentmisén igencsak meglepődött Mikoly Magdi, és Fazekas Gábor cursillós társunk, hogy hogyan kerülünk ide így együtt öten, és igen elismerően bólintottak az asztaltalálkozó ötletére, és a kitartásunkra. Aztán Feri is megmutatta a frissen elkészült új otthonukat, bemutatta feleségét, és gyermekeit. Az este folyamán, szintén végig velünk volt, az a megszokott „cursillós érzés”. Éjfél felé járhatott már mire továbbindultam Bajára a szüleimhez, nagyon jó érzésekkel a szívemben.

A legutolsó találkozó pénteken nálunk volt Dunakeszin. Zsolt atyánál voltunk az esti misén a Szent Mihály templomban. Jó volt látni a meglepett, örömteli, találgató mosolyt az arcán, mikor a mise alatt többször ránk pillantott.  Szokatlan arcokra, így együtt péntek esti időpontban? Nálunk is jól alakult az este, a kezdő sorokban már említett eredményt is hozva. 

Szeretem ezeket a találkozókat. Mindig sok erőt merítek a barátaimból, és remélem ők is belőlem. Igazi Krisztusi központú beszélgetések ezek. Tényleg jó látni, és érezni, hogy mindenkinek az életét, örömét, problémáit egy isteni szűrön keresztül próbáljuk látni, megérteni, és egymásnak segíteni. Ez az, amiért nem csak egy hétköznapi baráti közösség, hanem egy cursillós baráti közösség vagyunk.

Szeretettel,

De colores: Vidra Árpi