Közeledjünk a csend felé. Gondoljunk a Szentírás szavaira: „Nagy csend borult a világra, s mélyen bent járt az idő az éjszakában, amikor égi trónusodról, Urunk, mindenható Igéd leszállt közénk.”
Ünnepi csendben és titokban jön el hozzánk az Ég Királya. Az idők teljességekor a hangos Jeruzsálemben, Heródes lármás palotájában, Róma zenés világában semmi sem történt. A Megváltó a távoli ismeretlen város határában, egy elhagyott istállóban, a halk szavú József és a szótlan jegyese környezetét választotta, hogy közénk jöjjön, és vándorlásunk társa legyen.
Gondolunk-e arra, hallgatva az Ószövetségi írásokat a hajnali miséken, hogy a próféták, a puszták vad tájait bejáró előfutárok után Isten miért egy názáreti leánynak a kezébe adta a világ Megváltóját? A válasz talán az lehet, hogy Mária volt az, aki nem kételkedett Isten akaratában: „Legyen nekem a Te Igéd szerint.” Mária, vajon kivel tudta volna elhitetni, hogy ő szűz, és hogy a Messiást szülte? Ám a mindennapi munkája során semmi nem térítette el attól, hogy újra meg újra forgassa szívében az angyali üdvözletet. ” Nekünk is bíznunk kell abban, hogy Isten akaratában nem csalatkozunk, ne kételkedjünk egyetlen pillanatig sem az Ő jóságában. A bűnbánat, a bizalom, az állhatatosság és legfőképpen a szeretet azok az értékek, amelyek alkalmasak arra, hogy előkészüljünk a karácsonyra, és hogy végül a mi múlandó életünk előkészüljön Krisztus második eljövetelére, az Úrral való találkozásra. Jézus minden nap szállást kér a szívünkben, ezért fontos, hogy mindennapjaink ne Lukács evangéliumának azt a részét teljesítsék be, amely azt a szomorú megállapítást tette, hogy „..nem kaptak helyet a szálláson.”
Vállaljuk minden nap Mária és József sorsát, akiket a pásztorok megtaláltak a gyermek mellett, és akik az emberi értetlenséggel, közönnyel és elutasítással szemben is teljesítették Isten akaratát a betlehemi éjszakában.
Ma mindazok, akik szeretnék meghallani az Úr szavát, akik találkozni szeretnének vele, ha azt szeretnék, hogy a karácsony ne csak külsőleges ünneplés legyen, hanem a lelkekben évről évre Isten igazi érkezése, akkor kövessük együtt a csendet. „Az én szolgám az Úr, nem kiált, és szava nem hallatszik az utcán.”
Zajongó, fénnyel teleszórt életünkben keresni kell az éj Szentjét és az ő magányát, ha nem akarjuk, hogy észrevétlenül kerüljük el Őt, aki egykor a földre szállt, és most közénk akar jönni. Amikor kigyúlnak a karácsony fényei, amikor ünnepi díszbe öltöznek a karácsonyfák, akkor sokan lesznek „igen” keresztények. Csakhogy a karácsonyfák elszáradnak, a fények elégnek, kialszanak és ezután már nem lesznek keresztények a ma még buzgón ünneplő emberek.