Pünkösd hétfői zarándoklatunk
- Részletek
- Módosítás: 2013. május 25. szombat, 16:47
- Írta: Horváthné Gránicz Éva
- Találatok: 4081
Mindig nagy és örömteli feladat számunkra a már hagyományos pünkösd hétfői családi nap megszervezése. Idén zarándok utat választottunk: Máriabesnyőre és Gödöllőre.
Utunk állomásain gödöllői cursillos társaink vezettek bennünket, Morzsányi László és Ferenczi Anna. A zarándoklatunk felejthetetlen élményeiért nekik mondunk köszönetet.
Máriabesnyőn, a kegytemplomnál, mosolygó arccal és nagy kulcsokkal a kezében, László már várt bennünket. Megbeszéltük, hogy bő egy órát szánunk a kegytemplom megtekintésére, és utána folytatjuk utunkat Gödöllőre, Annához.
Közel két és fél órát követtük, és hallgattuk vezetőnket, aki kulcsaival ajtót, ajtó után nyitott meg nekünk, és feltárult előttünk múltunk és hitünk sok csodája, titka, és igaz történelme. Lászlónak a szívünkhöz is volt kulcsa, ajándék volt nekünk minden szava.
Őt hallgatva megszűnt számunkra az idő. Egyre közelebb jutottunk a mi atyánkhoz, Istenhez, és Szűz Máriához, a mi mennyei anyánkhoz, akiknek a gyermekei vagyunk, és gondot viselnek ránk. Hitünk ereje megsokszorozódott és szétáradt lelkünkben.
Fejet hajtottunk a Grassalkovits kriptában nyugvóknak, köztük a templom alapítójának.
Imákat mondtunk egyházközségeink tagjaiért az altemplomban.
Kegyelmi ajándékokat kaptunk a nagytemplomban. „Kérjetek és megadatik nektek” így szól az ige. László is bíztatott bennünket, hogy kérjünk egy számunkra fontosat és Isten teljesíti majd, hiszen Mária közbenjár érettünk. Így mi nagy-nagy hittel és kitárt lélekkel, némán megfogalmaztuk kéréseinket, a kegyszobroknál és megköszöntük a lehetőséget Lászlónak is.
Végül megnyílt előttünk a kapucinusok ajtaja is, most elárvult, ezért kaphattunk hajdani életükbe betekintést.
Köszönetet mondtunk Morzsányi Lászlónak, akinek búcsúszavai ezek voltak. Jöjjetek vissza bármikor és bárkivel, én boldogan állok rendelkezésetekre. Igazi Nagy Lélek.
Annához Gödöllőre nagyon sokat késve érkeztünk, ám ő, a másik Nagy Lélek megértette késésünket. Gödöllőn a kastélypark szépségeit készült bemutatni nekünk és neki véges volt a velünk tölhető ideje. Mosolyogva megölelt bennünket, és első programja részünkre, a fagyizó volt.
Míg élveztük a finom nyalánkságokat, elmondta, merre menjünk, mit nézzünk, és elköszönt tőlünk puszikkal és öleléssel.
Mi meg is néztük a park szépségeit, és felsétáltunk a kálváriára. Ott vettünk búcsút Gödöllőtől.
Lelkünk minden zeg-zuga dugig volt a kegyelet és a nap csodálatos ajándékaival, mellette nagy fáradtságuk szinte eltörpült, oly vidáman érkeztünk haza templomunkhoz.
Elköszöntünk egymástól a szerdai cursillos viszontlátásig. Esti imáinkban a hálaadás és a köszönet szavai fogalmazódtak meg bennünk: az itthoni szervezőkért, Annáért, Lászlóért egymásért és ezért az egész életre felejthetetlen zarándok útért.
DeColores!
Horváthné Gránicz Éva