Megosztott bánat félbánat I.
- Részletek
- Módosítás: 2013. június 01. szombat, 04:18
- Írta: Bukri Amy
- Találatok: 5044
Kincsed vagyok
Kallódunk a nagyvilágban levegő-óceánban lebegünk
s homokszemnyi létünk a szél fújja tovább...
S mondhatnánk: Uram, mit ér az neked, ha egy porszem
ebben a rengetegben felajánlja számodra önként önmagát?
Mit tehetsz egy porszemmel?
Léte oly kicsi, s bár oly csodás
de mára már eltorzult ez az alkotás.
Te mégis tenyeredbe veszed
csendben szemléled
majd megtisztítod,
átformálod.
S én, a porszem
ámulva látom hát
magamon az isteni csodát:
hogy a lebegő homokszem
nálad kikötött
s te kincsként őrzöd
megtisztítva
egy örökléten át.
Benke Endréné Julika emlékére